Az 1910-es évektől kezdődően az egyesület parancsnoka az iskolaigazgató volt, a legénység általában 20 főből állt.

Az I. Világháborúban sok tagja lelte halálát és csak 1920-ban szerveződött újra az egyesület.

1945 előtti időszakban elég gyakoriak voltak a tűzesetek (a község házainak 80 % -a nádtetős volt) a meglévő kézzel üzemelő kocsifecskendők sok esetben kevésnek bizonyultak, 1946 után a felszereltség fejlődött.

A testületet képviselő raj a járási megyei versenyeken többször vett sikeresen részt, de a legfontosabb feladatuknak a bajbajutottak önzetlen segítségét tekintették.

A tűzoltók jelmondata:

" A tűzoltáshoz bátor szív, erős kar, felebaráti szeretet kell ! "